Annyira megsérült a bal térdem hogy minimálisan se tudom megmozdítani, járni sem tudok még a bicegés sem megy így csak mankóval tudok közlekedni ami meg szörnyű...Na de nézzük a jó oldalát a dolgoknak; megtudom tanulni a kórházi nyelvjárást,kifejezéseket és tudok karra és felsőtestre dolgozni indirekt módon...
Sajnos ez a szituáció nem ilyen egyszerü és poénos.A sérülésem maitt abba kell hagynom az edzéseket és más egyéb sportot szóval nem folytathatom a bajnokságot.Pedig minden msot kezdett beindulni napról napra egyre jobban ment a a foci és meghívtak a suli amerikai focicsapatába.Itt minden sportnak megvan a maga szezonja az évben.Most így nyáron és kora ősszel a foci és az ameriakifootball megy majd télen jön a kosárlabda télisportok és az úszás, tavasszal jön a lacross és a futás...Épp kedden beszélgettem a tesnevelőtanárommal hogy kiakarom próbálni a kosárlabdát télre erre tessék hazavágtam magam lehet egy életre.Ennyit az új cipőről és a hozzá fűzött álmadozásokról...
Most mankóval járok iskolába mert nem bírok megmaradni a seggemen otthon.Szerencsére az iskola nagyon modern és felszerelt nagyon segítőkészek az emberek sokan segítenek a közlekedésben és az emeletek leküzdésére a lift is használhatom.Ugyan is a házirendben bennevan hogy csak a magamfajta nyomorékok használhatják a liftet.A mai napon vettem észre amikor épp kiszáltam a liftből hogy 3-4 mankós társam is várakozik a liftre... :)
Szerencsére a fogadószüleim nagyon segítőkészek nagyon sokat segítenek és szívükön viselik a problémámat,jó kezekben vagyok...
Elárulok egy titkomat: nagyon nehéz időszak ez nekem távol a NAGYcsaládomtól (és nem csak a kiscsaládomtól rem olvassa és érti akinek kell),távol a szeretteimtől és nagyon hiányoznak próbáltam magamat minnél jobban lekötni hogy ne legyen szabadídőm amikor tudok gondolkodni róluk szóval elkezdtem járni edzésekre..stb Nagyon aktív voltam amin tudtam részt vettem és megállás nélkül csak mentem tettem vettem ez álltal rettentő sok barátom lett és msot tessék egy láb minusz->nem tudok mozogni ,menni,járni pihentetnem kell és feküdnöm így sajnos több szabadidőm van...De még így is közdök a gondolataimmal és a fájdalommal próbálok kijárni az edzésekre és ha nem is mozgok de ott vagyok beszélgetek segítek ahogy csak tudok és a meccseken is ugyan úgy résztveszek a kispadon mankóval ugyan úgy kiállok a meccs előtt az alapvonalhoz és ugyan úgy pacsizok a meccs végén a másik csapattal...
Most csütörtökön volt egy másik mérkőzésünk ahol szintén nagy különbséggel nyertünk 8:0.A meccs végén valamelyik szülő 15darab óriáspizzat hozott és a meccs végén egy jót ettünk-ittunk a pálya szélén.Az egyik apuka egy fotós és mindíg sok képet készít a meccseken,az ő képei közül szoktak választani az újságok és egy másik apuka meg felveszi az egész meccset kamerára és itt az a szokás hogy minden bajnokság végén készítenek egy dvdt a bajnokságról.A dvdn rajta vannak a meccsek vágatlanul és az összes esemény képei mint pl a meccsek előtti vacsorákról és a közös ökörködésekről.Nagyon fog hiányozni ez a közösségi-összetartás...Még egy utolsó gondolat ehez a bejegyzéshez:Nagyon szépen köszönöm Susannak és családjának a képeslapot és a sütit amit küldtek nekem a kórházi vizsgálatok után...Nagyon köszönök minden segítséget és minden apró üzenetet amit kapok a gyógyulásom érdekében.Köszönöm...
/Előreláthatólag hétfőn fogok menni vissza a kórházba egy CT vizsgálatra ahol kiderül mi hol szakadt el és hogy ezen kívül milyen szöveti sérülések vannak.Majd szerdán leletek eredményei után mérlegelünk az orvossla hogy mi is legyen a következő lépés...Szóval szerdán tudok mondani egy biztos hivatalos információt a műtétemről.../
Sajnos ez a szituáció nem ilyen egyszerü és poénos.A sérülésem maitt abba kell hagynom az edzéseket és más egyéb sportot szóval nem folytathatom a bajnokságot.Pedig minden msot kezdett beindulni napról napra egyre jobban ment a a foci és meghívtak a suli amerikai focicsapatába.Itt minden sportnak megvan a maga szezonja az évben.Most így nyáron és kora ősszel a foci és az ameriakifootball megy majd télen jön a kosárlabda télisportok és az úszás, tavasszal jön a lacross és a futás...Épp kedden beszélgettem a tesnevelőtanárommal hogy kiakarom próbálni a kosárlabdát télre erre tessék hazavágtam magam lehet egy életre.Ennyit az új cipőről és a hozzá fűzött álmadozásokról...
Most mankóval járok iskolába mert nem bírok megmaradni a seggemen otthon.Szerencsére az iskola nagyon modern és felszerelt nagyon segítőkészek az emberek sokan segítenek a közlekedésben és az emeletek leküzdésére a lift is használhatom.Ugyan is a házirendben bennevan hogy csak a magamfajta nyomorékok használhatják a liftet.A mai napon vettem észre amikor épp kiszáltam a liftből hogy 3-4 mankós társam is várakozik a liftre... :)
Szerencsére a fogadószüleim nagyon segítőkészek nagyon sokat segítenek és szívükön viselik a problémámat,jó kezekben vagyok...
Elárulok egy titkomat: nagyon nehéz időszak ez nekem távol a NAGYcsaládomtól (és nem csak a kiscsaládomtól rem olvassa és érti akinek kell),távol a szeretteimtől és nagyon hiányoznak próbáltam magamat minnél jobban lekötni hogy ne legyen szabadídőm amikor tudok gondolkodni róluk szóval elkezdtem járni edzésekre..stb Nagyon aktív voltam amin tudtam részt vettem és megállás nélkül csak mentem tettem vettem ez álltal rettentő sok barátom lett és msot tessék egy láb minusz->nem tudok mozogni ,menni,járni pihentetnem kell és feküdnöm így sajnos több szabadidőm van...De még így is közdök a gondolataimmal és a fájdalommal próbálok kijárni az edzésekre és ha nem is mozgok de ott vagyok beszélgetek segítek ahogy csak tudok és a meccseken is ugyan úgy résztveszek a kispadon mankóval ugyan úgy kiállok a meccs előtt az alapvonalhoz és ugyan úgy pacsizok a meccs végén a másik csapattal...
Most csütörtökön volt egy másik mérkőzésünk ahol szintén nagy különbséggel nyertünk 8:0.A meccs végén valamelyik szülő 15darab óriáspizzat hozott és a meccs végén egy jót ettünk-ittunk a pálya szélén.Az egyik apuka egy fotós és mindíg sok képet készít a meccseken,az ő képei közül szoktak választani az újságok és egy másik apuka meg felveszi az egész meccset kamerára és itt az a szokás hogy minden bajnokság végén készítenek egy dvdt a bajnokságról.A dvdn rajta vannak a meccsek vágatlanul és az összes esemény képei mint pl a meccsek előtti vacsorákról és a közös ökörködésekről.Nagyon fog hiányozni ez a közösségi-összetartás...Még egy utolsó gondolat ehez a bejegyzéshez:Nagyon szépen köszönöm Susannak és családjának a képeslapot és a sütit amit küldtek nekem a kórházi vizsgálatok után...Nagyon köszönök minden segítséget és minden apró üzenetet amit kapok a gyógyulásom érdekében.Köszönöm...
/Előreláthatólag hétfőn fogok menni vissza a kórházba egy CT vizsgálatra ahol kiderül mi hol szakadt el és hogy ezen kívül milyen szöveti sérülések vannak.Majd szerdán leletek eredményei után mérlegelünk az orvossla hogy mi is legyen a következő lépés...Szóval szerdán tudok mondani egy biztos hivatalos információt a műtétemről.../
