Közel 6500Km ,14órás repülőút és egy Atlanti óceán választ el a szeretteimtől...
Két különböző kontinens,Két különböző világ...
6 órával később kelek fel mint ők és amikor a szeretteim ebédelnek én még csak reggelizem ,amikor a lefekvéshez készülnek én még csak a délutánomhoz ,mikor már lassan ébredeznek én akkor fekszem le...
Nincsenek velem a sikereimnél nincsenek ott amikor segítségre szorulok...
Nem tudok segíteni nekik ha segítségre szorulnak...
Nem tudom először velük megosztani az örömeimet, az első élményeimet,az első edzésemet,az első napomat az iskolában,az első dolgozatomat,az első meccsemet...
Csak írom a blogomat és nem kapok semmi visszajelzést...Ez túl egyoldalú és nem jó így...
Nem tudom ki merre van ,ki hogy érzi magát,ki milyen sikereket és örömöket ért el...
Nem tudom ki mit csinálhat...
Nem tudom ki mikor gondol rám ,nem tudom kit mikor tudnék felhívni ,kit mikor szabad zavarni...
Nem vagyok velük a születésnapokkor, a névnapokkor, karácsonykor...
Nem mosolyoghatok rájukNem láthatom a mosolyojukatNem érezhetem közelségüketNem foghatom meg a kezüketNem röhöghetek velük együtt Nem hallhatom a hangjukatNem hallom a rendes nevem
Nem lesznek velem a névnapomonNem lesznek velem a szülinapomonNem lesznek velem KarácsonykorNem lesznek ott a meccseimenNem lesznek ott amikor ünnepelek valamitNem lesznek ott a diplomaosztómonNem lesznek ott amikor hazajövök az iskolábólNem lesznek ott amikor elkezdődik a nyár
Nem kapok egy ölelést a szeretteimtőlNem kapok egy csókot a szerelmemtől
Nem tudom mikor látom ismét a szeretteimet...
Nagyon hiányzik mindenki és nagyon rossz nekem most...
Hiányoznak a közös emlékeinkHiányoznak a hülyéskedésekHiányoznak a rosszalkodásokHiányoznak a hangjaik, a nevetéseikHiányoznak Ildi ölelései, a csókjai és a szereteteHiányzik még a hasbavágásai is...
Vannak apró dolgok amik mindennél többet jelentenek:
Egy apró gesztusEgy apró mosolyEgy apró pillantásEgy rövid szóEgy érintésEgy kézfogás
A távolság és az idő most nagy úr de a szeretetem erős és az érzelmeim őszinték...Senkit sem fogok elfelejteni,senki felé sem fog csökkenni a szeretetem...
Hiányzik a kiscsaládom...Hiányzik a nagycsaládom... (kiscsaládom Ildiékkel kiegészülve)Hiányoznak a barátaim...Hiányoznak a kutyáim...
Csak remélni tudom hogy ha egyszer is hazajutok lesz aki várni fog rám...Mindenkinek szép és örömökben gazdak napokat kívánok...És remélem senkisem fogja átélni ezt az érzést ami most nekem van...
Két különböző kontinens,Két különböző világ...
6 órával később kelek fel mint ők és amikor a szeretteim ebédelnek én még csak reggelizem ,amikor a lefekvéshez készülnek én még csak a délutánomhoz ,mikor már lassan ébredeznek én akkor fekszem le...
Nincsenek velem a sikereimnél nincsenek ott amikor segítségre szorulok...
Nem tudok segíteni nekik ha segítségre szorulnak...
Nem tudom először velük megosztani az örömeimet, az első élményeimet,az első edzésemet,az első napomat az iskolában,az első dolgozatomat,az első meccsemet...
Csak írom a blogomat és nem kapok semmi visszajelzést...Ez túl egyoldalú és nem jó így...
Nem tudom ki merre van ,ki hogy érzi magát,ki milyen sikereket és örömöket ért el...
Nem tudom ki mit csinálhat...
Nem tudom ki mikor gondol rám ,nem tudom kit mikor tudnék felhívni ,kit mikor szabad zavarni...
Nem vagyok velük a születésnapokkor, a névnapokkor, karácsonykor...
Nem mosolyoghatok rájukNem láthatom a mosolyojukatNem érezhetem közelségüketNem foghatom meg a kezüketNem röhöghetek velük együtt Nem hallhatom a hangjukatNem hallom a rendes nevem
Nem lesznek velem a névnapomonNem lesznek velem a szülinapomonNem lesznek velem KarácsonykorNem lesznek ott a meccseimenNem lesznek ott amikor ünnepelek valamitNem lesznek ott a diplomaosztómonNem lesznek ott amikor hazajövök az iskolábólNem lesznek ott amikor elkezdődik a nyár
Nem kapok egy ölelést a szeretteimtőlNem kapok egy csókot a szerelmemtől
Nem tudom mikor látom ismét a szeretteimet...
Nagyon hiányzik mindenki és nagyon rossz nekem most...
Hiányoznak a közös emlékeinkHiányoznak a hülyéskedésekHiányoznak a rosszalkodásokHiányoznak a hangjaik, a nevetéseikHiányoznak Ildi ölelései, a csókjai és a szereteteHiányzik még a hasbavágásai is...
Vannak apró dolgok amik mindennél többet jelentenek:
Egy apró gesztusEgy apró mosolyEgy apró pillantásEgy rövid szóEgy érintésEgy kézfogás
A távolság és az idő most nagy úr de a szeretetem erős és az érzelmeim őszinték...Senkit sem fogok elfelejteni,senki felé sem fog csökkenni a szeretetem...
Hiányzik a kiscsaládom...Hiányzik a nagycsaládom... (kiscsaládom Ildiékkel kiegészülve)Hiányoznak a barátaim...Hiányoznak a kutyáim...
Csak remélni tudom hogy ha egyszer is hazajutok lesz aki várni fog rám...Mindenkinek szép és örömökben gazdak napokat kívánok...És remélem senkisem fogja átélni ezt az érzést ami most nekem van...
